Posted in Önismeret Spiritualitás

Elengedés

Hajlandó lennél… ?

Mégis mit kell elengedni?
Mindent, ami a boldog, örömteli életed útjában áll.
Hogy minden úgy alakuljon, ahogy te szeretnéd!

Most álljunk meg egy kicsit. Ha te azt hiszed, hogy a sorsodat nem irányíthatod, mert a tiéd betűről betűre meg van írva, és csak az történhet meg ami a nagykönyveben van, akkor ez az írás nem neked szól.
Hidd el, tényleg nem.

Az Elengedés Konferencia két napos. Reggeltől estig tart.
És első nap este lett. Elindultam a konferencia után a megbeszélt találkozóra.
Öt, szebbnél értékesebb hölgy várt rám. Facebook élő találkozó!

A bökkenő nálam az volt hogy nem ismerem Budapestet.
Kérdezni persze tudok, de volt bennem egy félsz. Hogy fogok odaérni időre?
Ráadásul a villamos nem járt végig azon a szakaszon.
Villamospótló busszal is rodeózni kell majd.
Ajjaj. Most mi lesz?

Villamosról le, nézem a tömeget, megyek utánuk.
Aluljáróban szétoszolnak előttem. Most melyik csapat után menjek?
Elengedés, minden oké, követek egy áramlatot.
Fel a lépcsőn, ott áll a busz! Szuper!
Sofőr gázt ad, tépés van. Mellettünk az aszfalt felszántva. Mintha bombázták volna Pestet.
Hol lehetünk? Kinézek az ablakon néha. Egyszer csak….. 111-es rendszámú kocsit látok. Ez jó jel! Megnyugszom. 🙂
Aztán végül csak megáll a busz és úgy tűnik, mindenki leszáll.

Már megint, hol vagyok?
Egyedül maradtam a sofőrrel. Odalépek hozzá. Elengedés.
– Messze van még a Király utca?
– Fogalmam sincs!

Ez igen! Budapesti buszsofőr és nem tudja hol van a Király utca. 🙂
Gratulálok gondolatban és leszállok.
A tömeg már sehol. Elindulok abba az irányba, amerre a busz orra mutat.
Meglátom a villamost, felszállok.
Telefon a hölgyeknek.
– Blaha! Mesze vagyok még?
– Két megálló.
És valóban! Találkozás, öröm, móka.

A visszaút, kábé három órával később.

Villamosról le. Izgalom, hogyan tovább?
Elengedés. Kérdezem a hölgyeket, honnan indul a villamospótló?
– Fogalmunk sincs!
Na, ezek is Pestiek! 🙂
Két tini megy el mellettünk, az egyik máris mutatja, ott van a busz!
Futás!
Felszállok, száguldunk. A sofőr nem ugyanaz.
De…. hová megyünk? Mintha idefelé más lett volna az útvonal!
Elengedem.
Néha kinézek az ablakon. Megint egy 111-es rendszámú autót látok.
Minden oké!
És valóban. Még két átszállás, és ott van a szálloda.
Bemegyek, kitöltöm a papírt.
Kapom a kulcsot, felmegyek a lépcsőn.
Megnézem a kulcs számát. Nem fogod elhinni!
111-es szoba!

Nem lett ám vége. Másnap folytatódott a „csoda” .
Sőt, azóta folyamatos….. 🙂