Szeretet skála


Tőzsde hírek




LinKKatalógus

Reklám

Omega

 


1967-ben futottak be nálam.
Egy olyan számot játszottak, ami dobszólóval kezdődött!
Igaz, csak kb. öt másodperes volt, de dobszóló!
Abban az időben erre a teljesen szokatlan kezdésre én legalábbis nem számítottam.
Mert akkor még legtöbbször az úgynevezett “tánczene” szólt a rádióból.
És a tánczenét nagyzenekar kísérte, a hárfától a hegedű és cselló hangszereken keresztül a réz és fa fúvósokig. Nem voltak lényegre törő szövegű zenék, csak romantikus, bájolgó, belehalós és a “jól tetted, hogy megcsaltál, így most végre sikerül megszabadulnom tőled” típusú langyos zenék.
Akkoriban már javában dúlt a harc a fiatalok és a felnőttek között a ruha és hajviselet frontján. De ez a huzavona évekig tartott még. Olyannyira, hogy engem választás elé állítottak egy iskolában 1971 őszén, mondván, hogy vagy rövidre vágatom a hajam, vagy nem engednek be az iskolába.
A hajamat választottam és egy másik iskolát, mert akkor sem volt már minden iskolaigazgató azonos tudatszinten.  🙂

A dobszóló után aztán megszólaltak a gitárok, miközben a ritmus szekció is fergeteges hangerővel szólt tovább! És jött a dal első sora: “Azt mondta az anyukám….” – biztosan ismered….  🙂
A tévés klipben Kóbor énekelt, de akkor még nem tudtam, hogy a Somló hangján. Szóval totál plébek volt, ráadásul a hang gazdája nem volt jelen! 🙂
De imádtam ezt a fajta új zenét. Nálam ez a szám volt a kezdet.
Ettől az időtől figyeltem az Omega zenéjét.
Később a Rózsafák, nosztalgikus hangulata fogott meg és a Megbántottál, a Halott virágok depressziós érzését éltem együtt Omegáékkal.  Együtt ültünk a hóban is, Hendrixet gyászolva.

o+a
Presser Pici csibészségei és a Gyöngyhajú lány lírája, a Trombitás Frédi humora mind meghatározóak voltak – és nemcsak az én életemben.
Amit űr rock korszaknak neveztek el az Omega idejében az szerintem valami más volt. 🙂
Az Időrabló és a Napot hoztam, csillagot című számuk inkább spirituális és ezoterikus szövegi és zenei tartalmában is.
Az ebből az időszakból kikerülő Léna vajon hogyan illeszthető be az űr-zenébe?  🙂
Sosem zártam senkit felcímkézett dobozba.
Ha tetszett a zene, volt benne “töltés”,  volt benne feszültség, és még valami, amit nem lehet megmagyarázni, mert túl esik minden értelmen és a realitáson, akkor imádtam és imádom ma is!
Ezektől a megfoghatatlan jellemzőktől lesz a zene megunhatatlan!
Nem, nem bonyolítom túl a dolgot!
Akkor lenne nagyon komplikált az elemzés, ha minden kottát és minden szótagot mérlegre raknánk. Viszont akkor nem maradna más csak a nyelvtan és a matematika. 🙂

Mikor Erdélyben koncertezett az Omega, nagy tömeg gyűlt össze és amint utólag értesültem róla, volt olyan rajongó a tömegben, aki – állítása szerint –  a fia esküvője helyett jött el oda, mert fontosabbnak tartotta, mint a családi eseményt.
Az élethez bátorság kell….
A nagy napok jelentőségéről pedig az előző írásban olvashatsz.

Az Omega él.
Az Omega zenéje pedig túl fogja élni a zenekar tagjait.
Amit alkottak, az nagy tömegek kedvence lesz évtizedek múlva is.
A zene szeretetét, a derűt, az alázatot, a pártatlanságot, az elfogadást, a zenéből fakadó örömérzést senki nem veheti el tőlünk.
Ám ha valaki mégis megpróbálná elvenni, csak közvetetten teheti meg.
De mi nem figyelünk rá.
Felhangosítjuk a zenét!  🙂

Te is szereted? Oszd meg!